Végre pár nap kettesben, igaz csak 2,5, mert 2,5 éves a kisebbik és abban hiszek, amit Vekerdi mondott, annyi nap komfortos a gyereknek az anyja nélkül, ahány éves. Azt tudja a kis lelke szépen felfogni és feldolgozni.
Valljuk meg az idő sokszor nekünk is furcsán viselkedik, valamikor egy óra is nagyon hosszúnak tűnik, máskor egy egész nap ripsz-ropsz elröppen. Hatványozottan igaz ez egy kisgyerek esetében. Ezért én így vagyok nyugodt. És ha már én nyugodt vagyok, az fél siker.
Na, de hogyan értessem meg egy ilyen kis picike emberkével, hogy mennyi is 2,5 nap???????
Így született meg a képen is látható pálcika rajz. A húgom rajzolta először, amikor a szintén 2,5 éves fiúkat itthon hagyták nekünk egy szülinapi, római hosszú hétvégére.
Pálcika rajz.
Egyszerű, és nem kell hozzá rajzolni tudni és mégis ezen könnyen és érthetően nyomon tudja követni még a legkisebb is, hogy mikor jön vissza anya és apa. Az elmúlt eseményeket pedig át lehet rajzolni piros ceruzával.
Nálunk bevált. Amikor kicsit nyöszörgősek voltak Anya után csak elővették anyukámmal, átnézték, hogy eddig mi történt és milyen jó volt, utána pedig megnézik, még mi fog történni és mikor jön haza Anya és Apa. Ez biztonságot ad a kicsinek, mert az ő saját nyelvén megérti, látja. Így kézzelfoghatóvá válik a mágikus holnap, holnapután varázsszavak jelentése.
Az pedig egyáltalán nem érdekelte, hogy Anya igazából nem is tud rajzolni. Pálcika rajzot mindenki tud készíteni. Könnyen személyre szabható, egyszerű és nagyszerű.
Mi ezt még ki szoktuk egészíteni azzal, hogy egy kis dobozba annyi kis csokit rakunk ahány alvás után jövünk vissza. Minden alvás előtt kivesznek egyet anyukámmal a dobozból, megszámolják még hányat kell aludni, így ahogy fogynak a csokik látja a kismanónk, hogy közeleg a visszatérés időpontja.
Nektek milyen jól bevált módszereitek vannak?
HU_HU 
EN